Egyesületi Blog

Egyesületünk tagjainak beszámolói!


A Budavári Palota Szent István terme, avagy egy látogatás margójára

Forrás: A fotók egy része a Várkapitányságtól származik, – köszönet érte, – amelyeket kiegészítettem a saját fotóimmal.

Impozáns és döbbenetes. Ez a két szó jutott eszembe, miután megláttam.

Ne menjünk annyira előre az időben….

Szép, napos időben sikerült eljutnom az idei Szent István napokra keresztelt államalapítási ünnepsorozatunknak helyet és időt adó hosszú hétvégén (3+fél nap) az egyik helyszínre, a Budai várba.

A cél nem volt más, mint az augusztus 20-tól látogatható, a már korábban is hallott és újra épült (nem újjá) Szent István-terem, mely a Budapesti Történeti Múzeumban található. Ennek a teremnek az enteriőrje az 1900-as világkiállításon a zsűri nagydíját érdemelte ki. A tartalom az akkori magyar iparművészet krémjének az érdeme és keze munkája volt.

A II. vh-ban totálisan megsemmisült. Szakavatott módon a romokban fellelhető részeket is eltüntette a történelem sodrása és bontása. Egyetlenegy kandalló csempe maradt meg, mely a múzeumban is látható.

Ott tartottam, hogy a megérkezésemkor úgy 80 méternyi sor állt az egyik oldalon, és a másikon 0 m. Ez a kontraszt annak volt köszönhető, hogy a regisztrációs helyekre az összes idősávban elfogytak a helyek egy hétvége alatt egészen augusztus 31-ig, ameddig is ingyenesen megtekinthető a terem. Utána vaskos árat kérnek érte, ami egy négy fős család esetén 12 000,- forintba kerül majd.

Akik éppen sorban álltak, azok sajnos már nem tudtak helyet regisztrálni, de szerették volna megtekinteni, vagy nem is tudtak róla, csak éppen arra vetette a sorsuk a várban, és meglátva a lehetőséget abban a reményben álltak be a sorba, hogy az az 1-1,5 óra, amely alatt bejuthattak relatíve gyorsan fog eltelni. Előzékenyen a szervezők a sor elején hosszan napárnyékolókat és székeket helyeztek el.

Fotó / Kovács Gábor

Bejutva, – a Várkapitányság egyik lelkes munkatársa, aki végigkísért engem a bemutató alatt és értékes információkkal válaszolt kérdéseimre, amit itt is nagyon szépen köszönök, mind a bejutási lehetőségért, mind a kalauzolásért, – az épületben az emeletre kell felmenni a terem és a hozzátartozó kiállítási rész megtekintéséhez.

Fotó / Kovács Gábor
Fotó / Kovács Gábor

A folyosón először a korona másolatát és tartozékait láthatjuk meg, amely folyosón néhol csupasz, korabeli falrészleteket is lehet látni. Nemcsak belül változott meg az épület, hanem kívülről is látható a szerkezeti, és a díszítés változása.

Forrás / Várkapitányság

Az első teremben Szent István király zágrábi hermáját, – mely a világ egyik legnagyobb hermája, – és néhány ezüst dénárt lehet megtekinteni több fali információ mellett. E két utóbbi kiállítási tárgy eredeti. Ezen kívül Aba-Novák Vilmos egy festménye is megcsodálható ugyanitt.

Majd innen tovább haladva Havadtőy Sámuel világhírű képzőművész alkotásaival találkozhatunk, melyek ajtót formázva István intelmeit tartalmazzák fia, Imre herceg felé.Itt egy olyan érzés keríti az embert hatalmába, mintha utat (ajtót) mutatnának az intelmek egy szebb, jobb nemzet és (nemzet)állapot felé. Szerintem találó alkotás.

Ebből a teremből nyílik maga a döbbenet és lenyűgöző látvány, melyről el sem lehet képzelni, hogy ez a terem a sokadik volt a fogadó reprezentációk sorában, és nem az első helyet töltötte be.

Vajon milyen lehetett a többi terem, a maga valójában? Nem rajzokon, leírásokon és festményeken/fotókon alapuló elképzelés alapján, mint ahogy most ez a terem is megcsodálható, még ha nem is eredeti, hanem annak 1:1 arányú másolataként. Nehéz ezt mai fejjel, szemmel felfogni……

Kívülről egy aranyozott, de mégis szolidnak tetsző kilinccsel nyithatunk be.

Fotó / Kovács Gábor

Ide belépve az ember csak pislog, és nem tudja, hová szabad állnia és hová jobb, ha nem. Középen a hatalmas kandalló a mellszoborral, mely 3x lett összeállítva élete során, majd most újból megépítve immáron a másolata. Az eredeti is és a másolat is a Zsolnay Manufaktúra pécsi gyárában készült.

Fotó / Kovács Gábor

A mennyezetről 3 hatalmas csillár lóg le súlyos terhet cipelve a megannyi díszítés okán. Jobb, ha nem állunk meg alatta érzést keltve, de ugyanakkor tátott szájjal nézve körbe, még a mennyezeti kazettákon és az intarziás padlón is. Végül álljon itt egy kép a munkák elvégzése során készültekből is.

Mindenütt faragott minták, falakon megjelenő motívumok a drapérián, aranyozott felületek, és ismét csak a kandalló, mely uralja a termet. Minden tiszteletem azoké a szakembereké, akik talán egy-egy kihalóban lévő szakma utolsó képviselői. Nagy szakértelemmel, és tudással rendelkezve építették meg több százan ezt a termet. Köszönet érte.

Egy érdekesnek ható részletet fedeztem fel, no nem kritikai észrevételként megemlítve, csak pusztán a ténynek kedvéért, hogy a kilincsek talán a múltban akkor sem dolgoztak ilyen irányban – talán a mostani divat szerinti nagyobb bonyolultságú zárszerkezetek esetét kivéve, – mint ez itt. De lehet, hogy én tévedek.

Fotó / Kovács Gábor

Köszönöm a Várkapitányságnak a kiegészített kép anyagot és az idegenvezetést.

2021-08-22.

– GáboR-


Share This: